Ígéretemhez híven jöjjön az alapokat bemutató sorozat harmadik eleme: a vásárlók és a cégek indíttatási után ma összefoglalom, hogy miért és hogyan vesznek részt a közösségi vásárlás folyamatában a közvetítő vállalkozások, online oldalak.
Az emberek imádnak a "média" meg "médium" szavakkal dobálózni, bár sokszor nem is tudják pontosan, hogy mit is jelent ez a szó (arról most inkább ne nyissunk vitát, hogy hogyan szokás többesszámban használni, mert az egy teljesen külön, hovatovább meddő fecsegés lenne). A szó eredendően közvetítő személyt, eszközt vagy közeget jelent - a köznyelvben használják a szellemidézőn át a különböző halmazállapotú fizikai tereken keresztül az elektronikus vagy éppen print sajtó elemeire egyaránt.
A közösségi vásárlási oldalak alapvető feladata pont egy ilyen közvetítő szerep betöltése. Ezek a cégek kötik össze a felhasználókat az eladókkal és ők azok, akik a civil szerveződések válláról leveszik azt a terhet, hogy egy-egy kedvezőbb ajánlatot kiharcoljanak. Az eszköztáruk ha nem is szélesebb, de jóval hatékonyabb, mint a csoporttá szerveződött fogyasztóké. Egy alulról szerveződött kezdeményezés mindössze annyit tud ajánlani az eladó cégnek, hogy megvásárolnak egy nagyobb mennyiségű készletet, feltéve, hogy azt a normál árnál kedvezőbb feltételekkel vehetik meg. Ezzel szemben a közösségi vásárlási oldalak üzemeltetői sokkal nagyobb közönséget szólítanak meg és ismertséget építenek azzal, hogy reklámozzák a céget.
Hogy mindez hol térül meg a közvetítőnek? Egyszerű, az úgynevezett win-win-win modellt alkalmazva viszonylag alacsony ráfordítással extraprofitot termel. A win-win-win (vagy nyer-nyer-nyer) felállás a játékelméletben használt fogolydilemma egyik lehetséges végkimenetelének kibővített formája. A dilemma tulajdonképpen egy szituációs játék, eredendően két szereplővel: egy-egy frissen rács mögé került fogolyról van szó, akik egyaránt tudnak valamilyen terhelő információt a másikról. A probléma abból fakad, hogy mindkét félnek felajánlják, hogy valljon a másik ellen, így a korábban kiszabott büntetést lerövidítik, vagy teljes mértékben elengedik. A két rab egymástól elzárva kapja ezt a lehetőséget, ami négyféle végkimenetelt eredményezhet, ezt a lenti ábra szemlélteti:
| - | 1. rab vallomást tesz | 1. rab hallgat |
| 2. rab vallomást tesz | Mindketten kapnak enyhítést, de csak kis mértékben | 2. rab szabad lesz, 1. rab maximális büntetést kap |
| 2. rab hallgat | 1. rab szabad lesz, 2. rab maximális büntetést kap | Mindketten szabadok |
Világosan látszik, hogy a legjobban abban az esetben járnak, ha mindketten - bizalmat szavazva a másiknak - hallgatnak. Ez az úgynevezett nyer-nyer végkimenetel.
A közösségi vásárlás ezt a felállást bővíti ki egy harmadik játékossal:
- vevő-közvetítő: a vásárló megbízik a közösségi vásárlási oldalban, hiszen előre kifizet egy szolgáltatást
- vevő-cég: a vevő megbízik a cégben, hogy az elvárható legmagasabb minőségű szolgáltatást kapja majd
- cég-közvetítő: a cég megbízik a közösségi vásárlási oldalban, hogy az elvárható legjobb minőségben folytatja majd a reklámszolgáltatást
- közvetítő-cég: a közösségi vásárlási oldal üzemeltetője megbízik a cégben, hogy az elvárható legmagasabb minőségben szolgálja ki a vevőket
- közvetítő-vevő: a közvetítő megbízik a vevőben, hogy az időben teljesíti a fizetési kötelezettségét és a szabályoknak megfelelően él az akcióval
- cég-vevő: a közvetítő megbízik a vevőben, hogy ténylegesen teljesíti a fizetési kötelezettségét és a szabályoknak megfelelően él az akcióval
A nyer-nyer-nyer felállás megvalósulása egyszerű szavakkal leírva így néz ki: a vevő örül, mert olcsóbban megkapott valamit; a cég örül, mert olcsó reklámeszközt kapott, ami új vevőkört épít; a közvetítő örül, mert a sikeres kampány után, viszonylag alacsony ráfordítással profitra tett szert.
Végül már csak egy kérdés maradt, hogy a fentieken túl miért éri meg egy befektetőnek pont egy közösségi vásárlásra szakosodott oldalt nyitnia?
1. a közösségi vásárlás nem webshop, nem kell hozzá se csomagpont, se raktárkészlet, így nem kell az induláshoz óriási tőke
2. a cégnek - a hatékony kommunikáción túl - csak arra kell csak figyelnie, hogy a közvetített szolgáltatás minél vonzóbb legyen és minél jobb áron lehessen megvenni, mivel bevételt csak úgy jut, hogy az eladott kuponok után jutalékot kap.
3. viszonylag alacsony ráfordítással jár: elsősorban mint marketing cég működik, tehát termelést nem folytat, nincs nyersanyag igénye, gyártósora, stb. Bázisa nem feltétlenül fizikai, a teljes működés megoldható egy virtuális irodával is
4. a sikeres közvetítő önmagában vonzó a potenciális partnerek számára: a közösségi vásárlás mint szolgáltatás egy idő után képes önmagát eladni, "önjáróvá" válhat, egy kisebb értékesítő csapat is hatékonyan kézben tudja tartani az eladásokat (sales-ből accounting)
5. a partnereknél előszűrést végez, igyekszik csak magas minőségű szolgáltatásokat kínálni, amelyek így önmaguktól a prémium kategória felé tolják a közvetítő pozícióját - és ki ne szeretné, hogy a cégét automatikusan a legfelsőbb réteghez sorolják? :)
Úgy gondolom, hogy ezek azok az alapvető információk, amit a három szereplőről - vevő, cégek és közvetítők - mindenképpen tudnunk kell ahhoz, hogy a modellt pontosan megértsük.
